Tavasz van, tavasz van.
2013.01.28 13:27
„Az ablakomhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet ,
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet. „
(Csukás István)
Tavasz van, tavasz van!!!!
Ezen a reggelen is előkerült a kalendárium, húshagyó kedd volt. A nagypapa ellenőrizte, hogy az előző napokhoz beírta e azt, ami fontos volt. Megjegyezte Piroska napkor fagy volt, ez a fagy sokáig megmarad. Még sokáig köll (kell) fűtenünk. A nagymama pedig reggel bekészítette a lisztet, a tejet, a tojást. Fánk sütés következett. Dagadt a tészta, már kikívánkozott a melencéből akkora lett. Vártam, mint mindig a finom ebédet. Leültem a kisszékemre, füleltem, mert láttam, hogy a nagypapa megpödri a bajuszát. Tudtam, ilyenkor fontos mondandója van. Na kislányom, a mai nappal vége van a mulatozásnak, hangoskodásnak holnaptól, hamvazó szerdától nagyböjt következik. Persze nem tudtam én, mit is jelent ez. Ezt nekünk gyerekkorunkban úgy magyarázta el a plébános úr, mondta ő, hogy a böjtölés azt szolgálja, hogy a rossz cselekedeteinkért megfogadjuk, hogy tartózkodunk a nagy lakomától, a húsételek fogyasztásától. Az én szüleim még negyven napos böjtöt tartottak. Persze erre azonnal kész volt a válaszom. Én nem cselekedtem rosszat, én ehetek ezután is eleget, nem kell böjtölnöm. Úgy gondolod? Ezután sorolta a nagypapa a „jó” cselekedeteimet. Tedd föl magadban a kérdéseket! Szót fogadtál mindig? Nem szöktél meg? Haza jöttél időben? Ahogy sorolta, mindig kisebb lettem a széken, elgondolkoztam : hát nekem is vannak rossz cselekedeteim? Néma csend lett a konyhában. Délben a finom fánk falatozása közben súgta a nagymama: Ne tömd azt a fánkot, mert beteg leszel. De sokat akarok enni, mert holnaptól én is nagyböjtölök. Ezt hallva a nagypapa „ fölmentett a szigorú böjt „ alól, azt mondta : Neked nem kell böjtölni, mert te gyerek vagy még. De jegyezd meg nem azért, mert mindig jót cselekedtél. Eloszlott félelmem és figyeltem hogyan böjtölnek a felnőttek. Az igazi böjtölés a nagy héten volt. A legszigorúbb pedig nagy pénteken. Aszalt szilva leves volt és mákos tészta. A felnőttek is gyerek adagot ettek, és nem mentek dolgozni. Egyébként péntekenként máskor sem fogyasztott a családunk húsból készült ételeket.
A templomban is máshogy történtek a dolgok. A keresztet fekete lepellel letakarták. Olyan furcsa csendet éreztem magam körül. A csend még akkor volt nyomasztó igazán, amikor nagycsütörtökön elmentek a harangok Rómába. Alig vártuk már a nagy szombatot, amikor újra megszólaltak a csengők, zúgtak a harangok, és az orgonán felhangzott az Alleluja. Gyönyörű volt a körmenet. A sok zászló lengett, harsogott az ének. Másnap húsvét vasárnap, akármilyen hideg volt is a tavaszi ünneplő ruhában mentünk a templomba. Reggel még fontos dolgom is volt. A reggeli mise előtt volt Nicken az ételszentelés. Édesanyám kalácsot, főtt sonkát, piros tojást és egy kevéske sót tett a kosaramba. Konyharuhával letakarta, és vittem megszenteltetni a húsvéti ételünket. Hazaérve, nem az asszonyok tálaltak, hanem a nagypapa. Mindenből kaptunk egy falatot, vigyázva, nehogy egy morzsa is leessen. A konyharuhában maradt morzsákat a nagymama tűzre dobta. Csak ezután fogyasztottuk el a bőséges húsvéti reggelinket.
Nálunk nem volt szokás a locsolkodás, még családon belül sem. A piros tojással labdázgattunk egy kicsit, a fiúk meg pénzzel céloztak rá, úgy versengtek.
A nagy takarítások ..... Általában április közepén a házban és a ház körül nagy takarítások zajlottak. Kirakták a bútorok egy részét az udvarra. Szétszedték az ágyakat, az ágydeszkákat lemosták, megszárították és este frissen tömött szalmazsákon aludhattunk. A szalmazsákokat a férfiak tömték a szalmakazalnál, tömőfával a zsák sarkait jól telerakták. Igyekeztek minél egyenletesebben kitömni az üres helyeket is. Persze hiába, este nem találtuk a jól kifeküdt egy éves kuckónkat. Össze vissza hömbölögtünk (hömpölyögtünk) egy, két éjjel egymásra gurultunk, mind addig, míg újabb kuckó nem keletkezett, ami egy évre ismét biztosította számunkra a nyugodt pihenést. Finom mész illat terjengett a szobában, megújult minden az idei tavasszal is.
A Szent György nap megint nagy fontossággal bírt a nagypapa feljegyzései közt. Készült is a szokásos adminisztrálásához. Azt el is felejtettem mondani, hogy a tinta ceruza a falon lévő hímzett fésűtartóban ékeskedett, a naptár pedig egy szegen lógott, amire a papám a kalapját akasztotta. Így nézett ki a mi kis irodánk. Mikor írásba kezdett megnyálozta a ceruza hegyét, mert sokáig látszódni kellett a feljegyzés. Ezen a napon feladatot is kaptam. A gödörben teljesítettem szolgálatot. Hallgatózni és jelenteni kellett a nagypapának, hogy kuruttyol e béka. Tudod, ha meghallod, akkor jó termés lesz az idén.
Hamarosan nyakunkon volt a május. Május elsején gyorsan végigfutottuk a falut. Májusfát kerestünk. Volt pár a mi falunkban is, a kocsma előtt minden képen. Egy ok volt arra, hogy a fiatalok, diskuráljanak alatta, majd május utolsó napján ünnepélyesen lebontsák azt. Addig a falunk ékessége volt a papírszalagokkal feldíszített fa.
Szép tavaszias idő volt már. A konyha ablakunkból kiláttunk az udvaron nyíló orgonabokrokra, a szoba ablak alatt nyílott a tulipán és a nagymama kedves virágja a gyöngyvirág. Anyák napján mindig ezekből a virágokból kötött édesanyám csokrot, és mentünk a kultúrházba ünnepelni. Vasárnap délután a falunkban élő összes édesanya, nagymama volt a közönség. Mi gyerekek pedig verssel köszöntöttük őket. A tanító néni tanította a verseket erre a szép ünnepre. Volt amikor egy ide illő színdarab is előkerült.
Amikor már iskolás voltam számoltam a napokat, és vártam a nyarat, a vakációt. Így éltem „dolgos” napjaimat, amelyeket a visszaemlékezés csodálatossá, meseszerűvé varázsolt.
A képgalériában közzétett képek a családom fotoalbumából, a cikkek végén lévő tartalomban megjelentetettek (illusztrációk) az internet képtárából valók.
Répcelak, 2013 január 23
húsvéti sonka