2013.01.28 12:49

 

 

Szunnyadj, kisbaba / Őríz halk szoba,/ Zsongó  éjszaka  /Csillagfény.

( Weöres Sándor)

 

 

Életem első emléke  

 

 

 

 

Emlékeim közt kutattam, próbáltam felidézni a múltat. Kerestem  azt  az  emléket, amelyik  tán a legrégebbi.  Sokat  gondolkoztam.  Jöttek  különböző  emlék  foszlányok, de nem  tudtam azokat időhöz kötni.  Egyszer  csak, kitt-katt, eszembe  jutott  1952 április 30. reggel.  Ez az, erre  emlékszem  és  hála  születési  kivonatnak  tudom  is  a dátumot.

 A kisöcsém megszületett.  Az  unoka  nővéremmel  a  szobában  ébredeztünk. Bejött a nagymama és mondta a nagy hírt. Kis öcsétek született. A szokottnál gyorsabban öltözködtem, még cipőt sem húztam.  Igyekeztem  megnézni  a kis jövevényt, aki  a kemence előtt, a  konyha  asztalon  nyöszörgő  hangon jelezte, hogy itt vagyok. Fölállított a nagymama az asztal melletti  stokedlira, onnan  nézhettem a  kis babánkat. Akkor már jobban láttam. A bába Gizi néni takargatta, pólyába kötötte és mutatta felemelve:  Íme, a kisöcséd, ő a kis Pistike.  Én meg csak néztem a csöpp kezeket, a  pici  fejét. Akkor még nem tudhattam, hogy egy nagy csoda résztvevője lehettem, hisz gyermek született. Édesanyám az ágyban feküdt, gondolom öröme határtalan volt két gyönyörű gyermekét látva. Édesapámra nem emlékszem. Azt sem tudom, hogy jelen volt -e  ebben a pillanatban.

 Emlékem  itt elfogyott. Nem tudok többet előcsalogatni. Pedig biztos szép lenne.

 

A képgalériában közzétett képek a családom fotoalbumából, a cikkek végén lévő taztalomban megjelentetettek  (illusztrágiók  )az internet képtárából valók.

 

Répcelak, 2012 december